Mi történt a nőiséggel?

A nőiség lesüllyedésének és felemelkedésének útja

      Manapság felborult az egyensúly Férfi és Nő között. Azt tapasztalom, hogy nem igazán találják helyüket a világban, s így nem is tudnak egymáshoz tisztán kapcsolódni. Rengeteg olyan minta és elvárás dolgozik bennünk, amely megakadályozza azt, hogy igazán kifejezzük és megéljük önmagunkat. Eltűntek az igazi Nők és Férfiak, felborult az egyensúly és emiatt a kapcsolati dinamikák sem képesek megfelelően működni.

    Gyakori a férfias nők és a nőies férfiak esete. Rengeteg nő kénytelen a benne lévő férfi minőségeket az előtérbe hozni és felerősíteni annak érdekében, hogy érvényesülni tudjon ebben a felgyorsult világban. A férfiakban pedig meggyengültek ezek a minőségek, hiszen vagy rivalizálás alakul ki a velük azonos minőségeket működtető nőkkel, vagy nem akarnak és/vagy tudnak versenybe szállni. Úgy érezhetik, hogy igazából nincs is rájuk szükség, mivel az erős nők maguk is képesek boldogulni. Az alapvető kiegyenlítődés szűnt meg ezzel.

     Ennek a másik oldalán pedig még mindig erős az elnyomás a férfi részéről, és ezáltal a nő megmarad a kiszolgáltatott pozícióban. A régi patriarchális eszmék szerint a nőnek nincs annyi beleszólása a dolgokba és alá kell rendelnie magát a férfinak, önmagát elnyomva. Mindemellett egy harmadik vonulata is megtalálható a kapcsolódásnak, amely szintén egészségtelen a nemekre nézve, hasonlóan a nőies férfi és férfias nő párosához. Ebben az elosztásban az Anya-nő és a Gyermek-férfi kapcsolódik, mely rendeződésben szintén nem találják meg a boldogságot. Itt a felelősségvállalás és kényelem kérdése jelenik meg, valamint a leválás az anyáról nem sikerült teljes mértékben. Egyszerűbb egy anyai gondoskodó minőséget közvetítő nő mellett gyermekkén élvezni az életet, minthogy férfiként funkcionáljon. Ebbe pedig sok nő beleáll, hiszen alapvető női minőség a gondoskodás, csak a baj ott van, hogy nem ilyen szinten és formában kellene megnyilvánulnia.

Keressük a megfelelő párt, aki mellett megélhetjük igazán önmagunkat, de mégis ilyen körülmények között hol bujkálhat? Mit jelent egyáltalán a megfelelő pár? Kinek megfelelő? Mit jelent igazából a Nő, és mit jelent a Férfi? Hogyan jutott el odáig ez a két minőség, hogy ilyen mértékű káosz és egyensúlytalanság alakuljon ki? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy újrarendeződjön és harmónia alakuljon ki ismét?

     Ezek az átrendeződések nem egyik pillanatról a másikra történtek és nyomonkövethetőek mind történelmi, mind energetikai szinten is. Emellett az emberi tudatfejlődés is alátámasztja a változások alakulását az egyéni szinten és a kollektívában is.

     Ahogy az emberiség fejlődött, úgy távolodtunk el a Szellemi szféráktól az Anyag irányába. A régi korokban erőteljesebb volt a hit és a spiritualitással való kapcsolódás, amelyet az idő előrehaladtával szép lassan magunk mögött hagytunk és áttevődött a fókusz a kézzelfogható és birtokolható dolgokra. Az anyagi test fontossága felülmúlta a lelkiséget és teljesen átalakult az emberi motiváció. Az Egységből és egyensúlyból kiemelkedett az egyén és ezzel egy újfajta rendeződés, melynek élére a Férfi állt, s a Nő szép lassan alárendelődött és a női energia a háttérbe szorult. Ezzel indult meg a férfidominancia, hiszen a férfi került a középpontba és vált a viszonyítási alappá. Fontossá vált a rend, a hatalom megszerzése és megtartása, az irányítás és a birtoklás. Mindezeket pedig erőszakkal lehetett megszerezni, háborúkkal és leigázással. Rengeteg ilyenről tudunk a történelem során, amely kollektíven egyre mélyebbre taszította az emberiséget energetikai szinten. Minél távolabb sodródtunk az Egység és Szellemiség minőségétől az Anyag felé, annál komolyabb következményei lettek tudati szinten az egyénekben. A férfiakban az alacsonyabb szintű agresszív minőségek törtek fel, amely lassan elnyomta a tisztább és nemesebb oldalukat. Így a nők kénytelenek voltak még inkább visszaszorulni, egyre kevesebb beleszólásuk volt a dolgok alakulásába és szerepeik is bekorlátozódtak az új társadalmi norma elvárásai szerint. Ezzel kialakult az a kollektív női fájdalomtest, amely minden nőben jelen van és hatással van az életére.

Nem lehet kikerülni, hiszen több szálon is kapcsolódik hozzánk és továbbvisszük.

    Öröklődik transzgenerációs szinten a női ágon és felmenőink terheit és fájdalmát továbbadjuk lányainknak. Ahogyan az anya is átvette a nagymamától, ahogyan a nagymama is a dédmamától és így tovább. Minden, amit egy nő élete során átélt, s lelkében és viselkedésében megőrzött, az továbbszáll a következő generációra is. Ennek egyik legerőteljesebb megélés szintű bizonyítékát a családállítás módszere képes megmutatni. Az élet az egyensúlyra törekszik, a kiegyenlítődésre minden szinten. S ahol hiány lép fel, ott pótolni igyekszik valamilyen módon.

     Jelen életünkben a családi mintáink is igencsak meghatározóak, hiszen a közvetlen környezetünk a referenciacsoportunk, ahonnan az elsődleges információkat nyerjük. Gyermekként nem a szavakból tanulunk, hanem a cselekedetekből. Ráhangolódunk az otthoni dinamikákra és ezeket tesszük magunkévá. Leányként édesanyánk adja azt a képet, amely számunkra a Nőt jelenti és olyan viselkedésmintázatokat sajátítunk el, amelyeket tőle látunk. Ahogyan ő viszonyul önmagához, a családhoz, a férfihez, az anyasághoz. Emellett a férfiképünk is itt alakul ki az apát figyelve. Az ő tükrén keresztül látjuk azt, hogy egy férfi hogyan viszonyul a nőhöz, a családhoz és milyen dinamikákkal van jelen. Nem tudatosan, de ezeket a minőségeket kezdjük továbbélni majd saját kapcsolatainkban, hasonló helyzetet alakítunk ki, mint amilyenben felnőttünk.

     Mindemellett előző életeink lenyomatait is mélyen őrzi lelkünk, s erre akkor válhatunk tudatossá, amikor egy-egy szituációban teljesen másképp viselkedünk, mit amilyen az a számunkra megszokott lenne. Vannak olyan események és/vagy emberek, amik aktiválják ezeket a mélyen szunnyadó emlékfoszlányokat és újrateremtve azokat átéljük. Ez a téma vékony jég lehet sokaknak, hiszen van, aki hisz benne, és vannak olyanok is, akik nem. Teljesen rendben van mindkettő, hiszen sokféleképpen lehet ezt magyarázni, kinek melyik az elfogadhatóbb vagy szimpatikusabb. Viszont egy-egy ilyen megélés erőteljes hatást vált ki a lélekből, és ezek megértése és elfogadása feloldhatja a problémát.

     A társadalmunk elvárásai és a kultúránkból fakadó berendezkedésünk is hatással van ránk, amely lokális szinten adja hozzá azokat a mintákat és hitrendszereket, amelyek befolyásolják mindennapjainkat. Megmondják egy íratlan szabályszerűségben, hogy milyen is az elfogadható nő, és aki ettől eltér, annak nincs helye. Azt megbélyegzik, lenézik és nehezebben boldogul. Kénytelenek vagyunk beleerőszakolni magunkat ezekbe az elvárásokba annak ellenére is, hogy számunkra ez kellemetlen vagy fájdalmat okoz azért, hogy elfogadjanak bennünket.

     Mindezek már a fogantatásunk pillanatában elkezdődnek és hatással vannak ránk, hiszen maga az egyén fejlődése és tapasztalása egészen sejtszintről indul. Tudományosan és pszichológiailag is bizonyított, hogy a várandósság kilenc hónapja alatt ért impulzusok is alakítanak minket, ezért nagyon fontos mind a baba, mind az édesanya számára, hogy milyen környezetben és közösségben várják az érkezését.

     Ahogyan a női fájdalomtest megtelik, úgy növekszik egyre erőteljesebben mindaz a düh, harag, szorongás és félelem, amely ezen elfojtott lenyomatok összessége. Belülről emésztik a Nőt, melynek hatására nem képes önmaga lenni. Ott vannak alatta a finomabb női minőségek is, viszont a fájdalom nem engedi a felszínre. Előbb ki kell tisztítani mindazt, amely elfedi és eltorzítja.

     Elég nehéz ennyi elvárás, tudattalan minta és lenyomat mellett igazán Nőnek érezni magunkat. Az alapvető női minőségek a befogadás, az áramlás, a gondoskodás és gyengédség, ezzel szemben viszont erősnek kell lenni, folyamatos a küzdelem és az erőteljes érdekérvényesítés. Hiszen minden lecserélhető, pótolható, rohan az egész világ és nincs idő arra, hogy megálljunk és észrevegyük az igazán fontos értékeket. Ennek megfelelően a természetes női működést is el kell nyomni és átvenni azt a lineáris mechanizmust, amely alapvetően a férfiakat jellemzi. Testünk folyamatosan változik ciklikusan, melyet hormonális, tudati, érzelmi és fizikai szinten is lekövetünk eredendően. Viszont ezek az átalakulások megváltozott viselkedéssel is járnak, amely kevésbbé tolerálható a mai társadalomban.

Így olyan sebeket szereztünk nőként, amelyek meghatározzák nőiességünk megélését és megítélését is.

     Az egyes társadalmak és kultúrák alakulása, valamint a vallási dogmák sok éven át a szégyent erősítette a nőben és a kiszolgáltatottságot. Le volt korlátozva a nő a tanulmányaiban és a döntéshozatalban is, mintha alacsonyabb rendűként kevesebbet érne.

    Hosszú időn át tabunak számított a ciklikusság és a szexualitás. Egyes kultúrákban egyenesen tisztátalannak tartották a nőket a vérzésük idején és teljesen elkülönítették a közösségtől arra az időre, amíg tartott a menstruáció. De még a mai korban is sok esetben szégyen és titkolózás kapcsolódik a ciklus ezen szakaszához a családokon belül is. Nem beszélnek róla és mindemellett egy tehernek és a nőiség kellemetlen velejárójának tartják, amely fájdalmat és felesleges kényelmetlenséget okoz. Pedig volt idő, amikor ajándékként tekintettek rá, hiszen a nő örök áramlásának és megtisztulásának a folyamata.

      A szexualitáshoz is erőteljes szégyen társult. Nem volt elfogadható a házasságon kívüli szexuális kapcsolat a nő részéről, s már az is hatalmas sértés és bűn volt, amennyiben egy hajadon nem szűzként ment férjhez. Két nőkép létezett: a szent és a szajha, és ebből nagyon sokáig nem lehetett kitörni. Ennek lenyomata még mind a mai napig is él mélyen belül a nőkben és sok esetben küzdenek saját szexuális vágyaikkal, hiszen a múlt megbélyegzésétől való félelmet nehéz letenni.

       Emellett a testiség vonalán a külsőségekben megjelenő elvárások is romboló hatással vannak, hiszen a médiából is lépten-nyomon olyan reklámokkal szembesülünk, amelyek tudat alatt azt sugározzák, hogy akkor megfelelő egy női test, amennyiben “tökéletes” alakkal rendelkezik. Újabb szégyencsomag rakódik le és megjelenik a “nem elég jó” problematikája. A testkép egy olyan elváráshoz próbál igazodni, ami nem a nő valós természetéhez igazodik. Erőteljes megfelelési kényszer uralma alá kerülünk ezáltal és nem vagyunk képesek jól érezni magunkat abban a testben, amelyet kaptunk.

      Visszatérve a történelmi síkra, egy hatalmas fordulat állt be mindebben azzal, hogy a háborúk és hatalmi harcok magasabb szintre és mértékre emelkedtek. Az I. és II. világháború ideje alatt rengeteg férfi vonult ki a mindennapi életből és nagy részük nem is tért vissza. Ezzel pedig az egyensúly a másik irányba kezdett kibillenni. Maradtak a gyerekek, a nők, az idősek és kétféle minőségben a férfiak. Azok, akik kibúvót találva elmenekültek a háború elől meglapulva, valamint a csatát túlélők, akik fizikai és lelki sérültként tértek haza. Ezzel az addigi férfi dominanciából eltűnt az igazi férfi-energia és a nők kényszerültek arra, hogy átvegyék a helyüket. Erősnek kellett lenniük annak érdekében, hogy fenntartsák a családot. Mivel itt is fennállt egy hiányállapot, így a természet rendje szerint ezt energetika szintjén be kellett tölteni, így a nő vette magára a férfi minőségeket és ezzel megszülettek a férfias erős nők. A fiúgyermek sok esetben átvette a családfő szerepét, a leánygyermek pedig az anyáét, hogy gondoskodjon a háztartásról és testvéreiről. Teljes mértékben felcserélődtek több generációnyi szerepek és minden összekuszálódott. Az erős nők mellett pedig a megmaradt férfiak vagy agresszívvá váltak és egyfajta dominanciaharc alakult ki férfi és nő között, vagy a férfi alárendelődött szinte gyermeki szintre.

       Majd amikor a háborús viszonyok rendeződtek és újra normális életkörülmények alakultak ki, akkor a nő már nem volt képesek visszarendeződni. Nem tudott visszatérni saját eredeti minőségeihez, hiszen nem abban élt és nem is azt adta tovább ő maga sem. Kialakult egy olyan helyzet, amellyel nem tudott mit kezdeni, s két út volt előtte. Erőszakosan lépett fel az ellen, hogy a férfi visszavegye az irányítást, ezzel tovább működtette a számára oly idegen minőségeket. Ennek oka leginkább a kollektív fájdalomtestben felhalmozott düh és harag felszínre törése lehetett, hiszen végre vége volt a férfi elnyomásának. Indulatait kezelni nem tudta, így ő maga vált egy agresszív férfi-szerű nővé, aki egyedül is tökéletesen képes boldogulni az életben. Más esetben pedig képtelen volt normális életet teremteni abban a minőségben, amelyet magára kényszerített és csak sodródott egészen addig, amíg egy nála még dominánsabb férfi újbóli elnyomása alá nem került. Két irányba indult el a női nem, de még mindig nem a saját ösztönös minőségében.

       Az utóbbi évtizedek változása olyan állapotot hozott mind a férfi, mind pedig a nő számára, amely teljesen szétzilálta a nemeket és azok tiszta minőségeit. Nem csak a Nő és a Férfi tűnt el, hanem lassan a Felnőtt-én is. Tudati szinten gyermeki működésben élünk, felelősségvállalás és valódi értékek nélkül. Ez egy enyhén szólva egocentrikus állapot, amelyben mindent szabad, minden szuper és igyekszik az ember mindent túltolni. Tökéletesen megfelel a rohanó társadalmaknak, hiszen itt minden egyszer használatos, mindent megveszünk majd szinte azonnal eldobunk. Semmi nem ad igazán mély kielégülést és megnyugvást, s minden azonnal kell. Ez sok esetben az önismeretre is igaz, hiszen csak olyan dolgokra vagyunk nyitottak, ami azonnal hat, azonnali változást hoz és vajmi keveset kell tenni érte. Viszont az, hogy idáig jutottunk, nem pillanatok műve volt, így a visszaút sem tud egy szempillantás alatt megtörténni. 

Időre van szükség, odafigyelésre, elköteleződésre és komoly munkára.

        Napjainkban hihetetlenül a fejünkben élünk és sok esetben csak kizsákmányoljuk a testünket. Újra meg kell tanulni figyelni és megérteni a testet, s hagyni, hogy a lélek azon keresztül is megnyilvánuljon. Ehhez viszont le kell lelassulni és a jelenben lenni. Testi szinten oldhatók ezen traumák és sebek, hiszen olyan mély tudatszintekhez tartoznak, melyek még a beszéd kialakulása előttre vezethetőek vissza. Mindezek a nehéz minták és lenyomatok nem alakultak volna így ki, hogyha a női bölcsesség nem merül a feledés homályába. Régen a női közösségekben átadták egymásnak mindazt a tudást és gyógyító együttlétet, amely felkészítette a leányt a nőiesség megélésére. Ugyan már nem abban a korban élünk, amikor törzsi közösségekben ez hagyomány volt, viszont most is képesek vagyunk ilyen összetartó és egymást támogató közegek kialakítására és a női tudatosság újraélesztésére. Ahogyan régen volt, úgy csakugyan nem működne ma, de másképp igen. Igazodva az emberiség fejlődéséhez akár online és offline közösségekben is megvalósítható.

         Ebben látom a megoldás egy részét. Újrakapcsolódni önmagunkkal, nőtársainkkal és őszintén megélni azt, ami mindenki számára egyénileg a nőiességet jelenti. Küldetésemnek érzem ezen dinamikák rendezését, és támogatni a nőket abban, hogy visszataláljanak saját harmóniájukhoz és ösztönös minőségeikhez. S az a változás, melynek hatására a nők önmaguk valós és tiszta értékeire ébrednek, a férfiaknak is teret nyit arra, hogy visszatérjenek eredeti működésükhöz. A felszínre hozva és megélve a nőiség mélységeit és szépségeit egy újfajta életminőséget alakíthatsz ki, melynek alapjait a női tudatosság bölcsességében találod.

Hogyan tudlak segíteni ebben?

Szeretettel,

Baló Andrea Mariann, nőiség mentor